Az előző bejegyzésben elkezdtük bemutatni a felületkezelési technikákat. Szó esett bevonatolásról, csiszolásról, gyöngyszórásról és -lövésről, valamint a hőkezelésről. Folytatjuk a további technikákkal a felsorolást.
Vibrációs rendszerek
Vibrációs rendszerekkel egyszerre több 3D-nyomtatott objektumot is feldolgozhat és polírozhat. Ennek a módszernek a használatához a polírozandó tárgyakat egy olyan egységbe kell helyezni, amely a 3D-nyomtatott résznél puhább köszörült anyagot tartalmaz. Ez az anyag gyakran kerámia, műanyag, kukoricacsutka vagy szintetikus közeg. A vibrációs egység jellemzően kád vagy tál alakú, és többféle méretben kapható. Az egység addig lüktet, amíg a közeg ismételten ráütve nem polírozza az alkatrészeket.
Ezt a technikát leggyakrabban fém alkatrészeknél alkalmazzák, mert a polírozó közegnek puhábbnak kell lennie, mint az alkatrész, de különböző típusú erős műanyagok polírozására is használható. Nagy előnye, hogy minimális kézi erőfeszítéssel egyszerre több objektumot is befejezhet.
Az egyik hátránya, hogy ez a módszer károsíthatja az objektum egyenetlen éleit és sarkait. Emiatt leginkább kerek vagy lekerekített élű termékekre alkalmazzák. Ez a folyamat szintén nem olyan precíz, mint néhány másik.
Dörzsölés
A dörzsölés hasonló a vibrációhoz, de az alkatrészeket és a polírozóközeget egy dobban forgatja, nem pedig vibrál. Ez egy gyengédebb mozdulat, ami jobbá teszi az érzékenyebb és finomabb részlettel rendelkező részeknél a görgetést. Az alkalmazott egységet gyakran centrifugális hordórendszernek nevezik.
Ugyanazok a polírozóanyagok, amelyek a vibrációs rendszerekhez is használhatók, használhatók a dörzsölésnél is – kerámia, műanyag, kukoricacsutka és szintetikus anyagok. A vibrációhoz hasonlóan egyszerre több alkatrészt is befejezhet. Óvatosnak kell lenni azonban a különböző típusú hordozók keverésekor, mert egyes kombinációk kiegyensúlyozatlanságot okoznak, és egyenetlen befejeződést vagy az alkatrészek sérülését eredményezik.
Gőzsimítás
A gőzsimítás egy másik módszer a nyomtatott termékek felületének kiegyenlítésére, de fényes felületet eredményez, nem mattot. Ez a fényesség azonban eltávolítható szemcseszórással vagy csiszolással.
A gőzsimítási eljárás oldószert használ az alkatrész felületének megolvasztására. Miután a terméket gőzkamrába helyeztük, ahol oldószer hatásának tettük ki, azonnal hűtőkamrába kerül, hogy megállítsa a cseppfolyósodást. Ez a hűtést biztosítja, hogy csak a felület olvadjon meg és a tárgy alakja megmaradjon.
Ez a folyamat kitölti a tárgy külső pórusait, és lezárja a felületet, ami különösen hasznos a folyadékok vagy gázok tárolására szánt cikkeknél. A gőzsimítást nem használhatjuk minden típusú anyagon, mivel egyes anyagoknál káros kémiai reakciót válthat ki.
Oldószeres merítés
A gőzsimítás alternatívája az oldószeres merítés, amely, ahogy a neve is sugallja, az alkatrészt oldószerbe mártjuk. Ez a módszer akkor lehet hasznos, ha az alkatrész nagyobb, mint a gőzkamra mérete. Az eredmények nagyon hasonlóak a gőzsimításéhoz, de nehezebb megtartani a méretpontosságot, mivel az oldószer gyorsabban és agresszívebben hat.
A következő bejegyzésben bemutatásra kerülnek a kevésbé használt felületkezelési technikák.
