Az előző bejegyzésekben több felületkezelési technikát mutattunk be. Folytatva a felsorolást, az elmaradt epoxi bevonatról, beszivárgásról és festésről ejtünk néhány szót.
Epoxi bevonat
Az oldószer használata nem az egyetlen módszer az alkatrész felületének lezárására a 3D nyomtatás befejező folyamatai során. Epoxi bevonatot is felvihetünk a tárgy felületére, hogy légmentes tömítést hozzunk létre körülötte, amely szintén növelheti a magas hőmérséklettel és különféle vegyszerekkel szembeni ellenállást. Ez a megközelítés ideális olyan alkatrészekhez, amelyek kemény működési feltételekkel szembesülnek.
Az epoxi bevonatot általában kézzel hordják fel. Ez ugyan csökkenti a költségeket, mivel nem kell drága berendezést vásárolnia, de megnöveli az alkalmazáshoz szükséges időt és munkát, és alkalmasabbá teszi rövid gyártási sorozatokhoz, kis alkatrészekhez vagy olyan cikkekhez, amelyek felületének csak egy részét kell lezárni. Ezenkívül nem férhet hozzá bizonyos területekhez, például belső csatornákhoz és alávágásokhoz. Előfordulhat, hogy nem ideális olyan alkatrészekhez, amelyek nagyon pontos méreteket igényelnek, mivel az epoxi bevonat kis mértékben vastagítja az alkatrészt.
Epoxi beszivárogtatás
Az epoxi felhordására azonban egy másik módszer is rendelkezésre áll, amely ellensúlyozza az epoxi kézi felhordásának számos korlátját. Az epoxi beszivárogtatás esetén a terméket epoxigyantába meríti, és egy vákuumkamrával beszívja a gyantát az alkatrészbe, lehetővé téve, hogy az kitöltse a pórusokat.
Az epoxi beszivárogtatás révén létrejött tömítés lég- és vízálló, valamint ellenáll a magas hőmérsékletnek és számos vegyszernek. A folyamat körülbelül három órát vesz igénybe, és kevesebb kézi munkát igényel, ami azt jelenti, hogy praktikusabb nagy alkatrészek és nagy mennyiségű alkatrészek esetén, mint az epoxi kézzel történő felhordása. A jelentős méretváltozásokat is elkerülheti, ha a folyamatot precízen hajtják végre.
Az epoxi beszivárogtatás fő hátránya a kézzel történő bevonattal szemben a magasabb költség. Szüksége van egy vákuumkamrára, sütőre a gyanta előmelegítéséhez és kikeményítéséhez, és az epoxigyanta költsége is magasabb.
Festés
Egy másik jól ismert befejezési technika a festés, amely fokozza az esztétikai vonzerejét, és rendelkezik néhány tömítő tulajdonsággal is, bár nem lesz légmentes, és ellenáll a magas hőmérsékletnek és vegyszereknek, mint a robusztusabb tömítési módszerek. Míg a 3D-nyomtatott festékre felvitt festékek módszerei és eredményei a tervezett felhasználástól függően nagymértékben változnak, a termék festésének fő motivációja jellemzően esztétikai.
Gyakran a festék hozzáadása előtt a tárgy különféle egyéb folyamatokon ment keresztül annak simítására, lezárására vagy más módon történő befejezésére. A festés előtt érdemes felvinni egy alapozót, és kitölteni a pórusokat testgittel, amelyet ezután le kell csiszolni, hogy a felület ismét sima legyen. Ezután egy vagy több réteg festék felhordása előtt felvihet még egy réteg alapozót, és végül egy átlátszó réteget a festék védelme érdekében.
Melyik a legelőnyösebb?
A válasz nem egyszerű. Sokban függ attól, mit szeretnénk elérni a legyártott termék eredményeként.
Míg a 3D nyomtatás egy úttörő és igen hasznos folyamat, általában nem ez az utolsó lépés az alkatrész előállításában. Miután a termék kikerül a nyomtatóból, gyakran egy vagy több felületkezelési technikát alkalmaz.
Az összes rendelkezésre álló befejezési mód közül a bevonat nyújtja a legszélesebb körű előnyöket. Növelheti az esztétikai vonzerőt, az erőt, a tartósságot és a különböző külső tényezőkkel szembeni ellenálló képességet, valamint különféle tulajdonságokat, például elektromos vezetőképességet. Ezenkívül sokoldalú, mivel különböző típusú fémeket használhat a kívánt eredménytől függően, és többféle bevonatolási mód közül választhat. Bár minden felületmegmunkálási technikának megvannak a maga egyedi előnyei, a 3D-nyomtatott alkatrészeknél a bevonatnak az elsők között kell lennie.
