A tajvani Kaohsiung, Feng Chia és Kínai Orvostudományi egyetemek közös kutatócsoportja in vivo vizsgálata a titán implantátumok különböző felületkezeléseinek az osszepintegrációra való hatását.
A grade IV anyagminőségű polírozott titán próbatesteket először aluminával (Al2O3) homokszórták, majd savas maratásnak vetették alá, ahol maró közeg sósav, kénsav és desztillált víz 1:1:1 arányú keveréke volt. A kontrollcsoport ez az előzetes komplex felületkezelés volt (SLA csoport). A darabok felét ezután tetrakálcium-foszfáttal ismét homokszórták (CaP csoport), majd az így kapott próbatesteket in vivo vizsgálták 1, 2, 3 és 6 hónapon keresztül.
Az in vivo vizsgálatok menete a következő volt: 16 nyulat 4 csoportra osztva a ültették be a SLA és a CaP felületkezelt darabokat a nyulak jobb illetve bal lábszárcsontjába, majd a műtét után 1, 2, 3 illetve 6 hónappal az állatokat elaltatták és az érintett lábszárcsontjaik hisztológiai vizsgálatát optikai mikroszkóppal és digitális képfeldolgozó programokkal kiértékelték. A vizsgálatok fő célja a csontnak az implantátumhoz való kapcsolódásának arányának meghatározása volt.
Az eredmények mind az SLA, mind a CaP csoportokban megnövekedett csontsűrűséget mutattak ki.
Az SLA felületkezeléshez képest a CaP implantátumok már egy hónap után is jól mérhető javulást mutattak az osszeointegráció szempontjából. De, meg kell jegyezni, hogy mindkét csoport esetében mind a négy időtartam során a mikro-CT vizsgálatok megfelelő osszeointegrációt tártak föl, az implantátum és a csontszövet között a kapcsolat minden esetben gyakorlatilag folytonosan létrejött, nagyobb elválások sehol nem figyelhetők meg.
Jelen eredmények arra utalnak, hogy a kálcium-foszfáttal történő előzetes felületkezelés titánimplantátumok esetében nagy mértékben elősegíti az osszeointegrációt a műtét utáni korai szakaszban, azaz klinikai előnyöket jelenthet.
