A beültetés helyének hatása a kis átmérőjű titán-cirkónium fogászati implantátumokra (NDI) a dohányzó és nem dohányzó lakosság körében.
A titán-cirkónium ötvözetekből (pl.: Roxolid) készült kis átmérőjű implantátumok (narrow-diameter implant – NDI) által rögzített protézisek igen elterjedtek az állkapocs elülső és hátulsó régióiban történő fogpótláshoz. Ugyanakkor az implantátum helye és a klinikai eredmények közötti pontos összefüggés mind a mai napig nem tisztázott.
Wenlan Xiao és kutatótársai az NDI-k különböző elhelyezkedését klinikai és radiográfiai vizsgálatok alapján tanulmányozták a dohányzók és nem dohányzók körében egyaránt. Nyolcvannégy pácienst vontak be a kutatásba és osztották őket a fogvesztés/pótlás alapján három csoportba: az elülső azaz a metsző és szemfogak, a kisőrlők (premolárisok) és a nagyőrlők (molárisok) helyére beültetett implantátumok szerint. A vizsgált tényezők közé tartozott a szájpadív csontanyag vesztése, az implantátum túlélési és sikerességi rátája, és a fogínyvérzés előfordulása. A vizsgálatokat a műtét után 6 és 12 hónappal végezték el.
A statisztikai elemzése 6 és 12 hónap után nem tárt fel szignifikáns eltérést a három csoport között. Ugyanakkor a dohányzó páciensek körében a nagyőrlők pótlásából adódó szájpadív csontvesztés határozottan rosszabb eredményeket adott mint a kisőrlők pótlásából adódó. Ugyancsak a dohányzók esetében az implantátumok túlélési rátája is eltért, a metsző- és szemfogak esetén csak 95,65%-os volt, szemben az őrlőfogak 100%-val. Statisztikai szempontból a csoportok közt ugyanakkor a periodontális paraméterek közt nem volt eltérés.
A vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a nem dohányzó populáció körében nincs egyértelmű hatása a kis átmérőjű titán-cirkónium implantátumok beépítési helyének a fogpótlás sikerességére. Viszont óvatosságra, fokozott figyelemre int a dohányzó páciensek őrlőfogainak pótlásakor, hiszen ez esetben az elhelyezkedés és a dohányzás együttese már negatívan befolyásolhatja az implantátum túlélését.
